A mágikus tojás Az idők kezdete óta a tojás mindig is csodálatot és áhítatot váltott ki: a születés és újjászületés titka, hogyan lesz a látszólag semmi kis tojásból élő madár, mindig is izgatta az emberek fantáziáját. Csaknem minden kultúrában a tojás ugyanazt a jelképes jelentést hordozza: a tavasz, a fény, az élet győzelmét.
A tojásfestés szokása ismert volt a régi Kínában, Görögországban és a Római Birodalomban is. A kereszténység elterjedésével pedig a húsvét legfőbb szimbólumává vált.
A húsvét neve, németül Oster, angolul Easter az ősgermán Ostra istennő nevéből ered, aki a termékenység, tavasz és újjászületés istennője volt. Később a pogány hagyományokat a keresztény kultúra olvasztotta magába, megtartva a szimbólumokat, és kevés új jelentéssel ruházva fel őket: így lett például az új élet jelképéből, a bárányból Jézus.
A világ leghíresebb húsvéti tojásai a Fabergé-tojások. A műkincsnek számító tojásokat III. Sándor orosz cár megrendelésére tervezte Peter Carl Faberge, az Oroszországban élő francia aranyműves. Sándor cár a legfontosabb ortodox ünnepen különleges ajándékkal akart kedveskedni feleségének, így arra kérte fel a mestert: készítsen olyan ajándékot, amely egyszerre húsvéti és meglepetés is.
Így Faberge belevágott a munkába és tizenegy éven át készítette a húsvéti ajándékot. A műhely elsődleges munkája ez volt, és gyakran több mint egy évig dolgoztak egy-egy művön. Minden kis ajándék tojást mintázott és valami meglepetést rejtett.
Dsida Jenő: Zarándokút
(részlet)
Lassan húsvét hetébe fordulunk. Krisztus már indul a Kálváriára. Zarándokútban piros bogyó és fájdalom mindenütt terem.
Korbácsütéssel ezer keresztet hajszoltak már velem a hegyre, ott állnak mereven a lángos éjszakában s mégsem akarnak rájuk feszíteni.
Biblia – MK 16,1-8 –Jézus feltámadása
Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalómé illatszereket vásároltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák. A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. Egymás közt így beszélgettek: „Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. De az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely, ahová tették! De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek.” Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről.
Reviczky Gyula: Húsvét
Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben, mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámaszt az Isten-ember
Győzedelmesen!
Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső;
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő:
Gondoljon feltámadásra,
Mely örök leszen…
Feltámadt az Isten-ember
Győzedelmesen
Húsvétiünnepek és szokások …
Húsvét vasárnapján a kereszténység legnagyobb ünnepét, Jézus feltámadását ünnepli.
Ünneplése a VIII. század körül vált általánossá, bár már a III. századból vannak adatok,
melyek húsvét vasárnap megünneplésére utalnak.
Ezen a napon a reggeli mosdóvízbe sok helyütt piros tojást tettek, ennek egészségvarázsló
szerepet tulajdonítottak.
Vasárnap hajnalán szokásban volt a Jézus keresés.
Ilyenkor sorban felkeresték a falubeli kereszteket.
A Zöldágjárás szép szokása tipikus tavaszi, a természet megújhodását ünneplő énekes játék.
A lányok kettes sorban állva, felemelt kezükből sátrat formálva,
énekelve haladtak végig a falun (Bújj, bújj zöld ág…).
Bizonyos vidékeken szokás a vasárnapi napfelkeltét valamely magaslaton nézni,
hiszen a felkelő nap is a feltámadás szimbóluma.
Húsvét hétfő a magyar népéletben a locsolkodás napja.
A szokásról már XVII. századi írásos emlékek is fennmaradtak.
A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak,
mely aztán polgárosodott formában (kölnivízzel locsolás) megmaradt a városokban napjainkig.
Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának,
eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő,
ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket.
Vidéken egykor kútvízzel, vödörből locsolták le a lányokat,
sőt egyes vidékeken a patakban megfürösztötték őket,
sajnos ha hideg volt húsvétkor bizony betegség is származhatott ebből.
A lányok a locsolóknak festett (piros vagy hímes) tojást adtak cserébe.
A tojásfestésnek komoly hagyományai vannak Magyarországon.
Természetesen az asszonyok, lányok dolga volt,
vidéken a házaknál természetes anyagokkal festették a tojásokat, például hagyma héjával,
zöld dió főzetével.
A tojás írásának, azaz a cirkalmas minták készítésének legegyszerűbb módja az,
ha a mintát viasszal készítik el, majd a tojást festékbe mártják.
Így a mintát a viasz miatt nem fogja be a festék.
Vannak olyan tájegységek, ahol kezdetben csak a köszöntő mondás volt divatban,
a locsolkodás szokását csak a XX. században vették át (bukovinai székelyek).
Dunántúlon a locsolkodással egyenértékű szokás volt a vesszőzés.
Sibának nevezték a vékony általában fűzfavesszőből font korbácsot,
mellyel a legények megcsapkodták a lányokat.
A vesszőre a lányok szalagot kötöttek és a fiúkat borral vendégelték meg.
Húsvétot megelőző 40 napos időszak a nagyböjt hamvazószerdától húsvét vasárnapjáig terjed.
Böjt idején tilos volt a bál, a mulatság, de a lakodalom is. Általános volt az a szokás is,
hogy a lányok ilyentájt fekete vagy sötétebb, dísztelenebb, egyszerűbb ruhákat hordtak.
A néphagyomány szerint ilyenkor húst vagy zsírt, zsíros ételt enni tilos.
Csak kenyeret, zöldséget, gyümölcsöt, illetve ezekből készült meleg ételeket ehettek.
A nagyböjt végeztével a templomban megszentelt ételek kerültek terítékre.
Magyarországon tradicionális húsvéti eledel a főtt, füstölt sonka, kemény tojással és tormával.
Sok helyütt az ünnepi ételhez nem kenyeret hanem kalácsot esznek.
Míg Görögországban a Húsvét elképzelhetetlen báránysült nélkül,
nálunk már csak ritkán kerül ez az étel az asztalra.
A sonka a hagyományos paraszti életben a téli disznóvágáskor került a füstölőbe,
és ezt a nagyböjt alatt természetesen nem lehetett elfogyasztani,
csak a böjt elmúltával, Húsvétkor.
A tojás ősi termékenység szimbólum, szinte minden népnél fellelhető.
A születés, a teremtés (l.: Kalevala), a megújhodás jelképe.
A kereszténységben a feltámadás szimbóluma lett.
A tojás szimbolikáját még a baromfitartással nem foglalkozó északi népeknél is felleljük,
ők a madarak tojásait gyűjtötték az erdőn.
Magyarország területén már az avarkori sírokban is találtak díszített tojásokat.
A bukovinai székelyek a nagyhéten felállított jelképes Krisztus-sírba is tesznek díszes tojást.
A másik alapvető húsvéti szimbólum Magyarországon a barkaág,
melyet a templomban is megszenteltetnek.
Ennek eredete a virágvasárnap ünnepléséhez nyúlik vissza.
A mediterrán országokban ilyenkor pálmaágat vagy olajágat szentelnek,
a hagyomány szerint ugyanis
Jézus jeruzsálemi bevonulásakor az emberek a béke jelképét,
pálmaágat tartottak a kezükben.
A mi éghajlati viszonyaik közepette természetesen a pálmaág nem áll rendelkezésre,
ezért itthon a barka vette át ennek szerepét.
Északi országokban, ahol a barka sem nyílik ki Húsvétra,
valamilyen éppen rügyező ágat vagy száraz virágokat visznek a templomba virágvasárnapon.
A húsvéti bárány rituális szerepe Magyarországon az utóbbi időben jelentősen csökkent,
de ábrázolásokon, képeslapokon még mindig sűrűn találkozni vele.
Hazánkban a bárányhús fogyasztása egyre ritkább,
bár a múlt század első felében juhtartó vidékeken még gyakori volt
a húsvéti tejes (szopós) bárány fogyasztása,
amelyet napjainkra szinte teljesen kiszorított a sonka.
Mediterrán vidékeken főleg Görögországban viszont az ünnepi asztal
elmaradhatatlan része a sült bárány.
A jelkép eredete bibliai, a zsidók bárányt áldoztak Istennek,
és bárányvérrel kenték be házuk ajtaját,
így a halál angyala elkerülte őket az egyiptomi rabság évei alatt (elkerülés- Pészach).
Jézus kereszthalála is az áldozatot hordozza magában,
hiszen halála által váltotta meg az emberiséget (Agnus Dei- Isten báránya).
A húsvéti nyúl jelképe Németországból ered, nálunk csak a polgárosodással,
a XIX. század folyamán honosodott meg.
Eredete igen érdekes, a húsvéti Holdban egy nyúl képét vélték felfedezni,
azonkívül a nyúl maga is termékenység szimbólummá lett, rendkívüli szaporasága okán.
Szintén német hatásra terjed napjainkban az a szokás,
hogy a barka ágat feldíszítik kifújt piros tojással, apró figurákkal.
Végre itt a húsvét reggel, Minden legény korán felkel. Vödröt, korsót kútba merít, Leönti a lányok fejit. Szabad-e locsolni?
Feltámadt Krisztus. Feltámadt Krisztus, Húsvét ünnepére, Dicső korona fénylik a fejére. Eljöttem e háznak megtisztelésére, tudom a gazdának nem esik terhére. Tudom a gazdasszony ideadja a lányát, Meglocsolni két piros orcáját. Orcája viruljon, mindenkor szépsége, Áldja meg az Isten friss jó egészséggel. Szabad locsolni?
Kelj fel párnádról szép ibolyavirág, Tekints ki az ablakon, milyen szép a világ! Megöntözlek gyorsan a harmat friss illatával, Teljen a talicskám sok szép piros tolással!
2008 március 2. | Szerző: Napf
Zelk Zoltán: Varázskréta
Ismerek egy öregasszonyt
– igazat mondok, nem tréfát -,
aki egyszer a tavasztól
elkérte a varázskrétát.
És azóta, mint a tavasz,
hegyre-dombra és mezőre,
ő is virágokat rajzol
kemencére, terítőre.
Lehet ősz is, jöhet tél is,
olyan csudát tud e kréta,
szarkaláb és gólyahír nő,
sárgállik a margaréta.
Hadd súgok egy titkot néktek,
nagy titkot egy kicsi szóban:
benne lakik e varázslat,
benne, minden tolltartóban.
Minden színes ceruzában,
vízfestékben és ecsetben –
ha akarod, rózsa nyílik,
fa ágára levél lebben.
Amíg odakünn a tél majd
fehér jégvirágát írja,
mi idebenn, a szobában,
tavaszt írunk a papírra!
A mágikus tojás
Az idők kezdete óta a tojás mindig is csodálatot és áhítatot váltott ki: a születés és újjászületés titka, hogyan lesz a látszólag semmi kis tojásból élő madár, mindig is izgatta az emberek fantáziáját. Csaknem minden kultúrában a tojás ugyanazt a jelképes jelentést hordozza: a tavasz, a fény, az élet győzelmét.
A tojásfestés szokása ismert volt a régi Kínában, Görögországban és a Római Birodalomban is. A kereszténység elterjedésével pedig a húsvét legfőbb szimbólumává vált.
A húsvét neve, németül Oster, angolul Easter az ősgermán Ostra istennő nevéből ered, aki a termékenység, tavasz és újjászületés istennője volt. Később a pogány hagyományokat a keresztény kultúra olvasztotta magába, megtartva a szimbólumokat, és kevés új jelentéssel ruházva fel őket: így lett például az új élet jelképéből, a bárányból Jézus.
A világ leghíresebb húsvéti tojásai a Fabergé-tojások. A műkincsnek számító tojásokat III. Sándor orosz cár megrendelésére tervezte Peter Carl Faberge, az Oroszországban élő francia aranyműves. Sándor cár a legfontosabb ortodox ünnepen különleges ajándékkal akart kedveskedni feleségének, így arra kérte fel a mestert: készítsen olyan ajándékot, amely egyszerre húsvéti és meglepetés is.
Így Faberge belevágott a munkába és tizenegy éven át készítette a húsvéti ajándékot. A műhely elsődleges munkája ez volt, és gyakran több mint egy évig dolgoztak egy-egy művön. Minden kis ajándék tojást mintázott és valami meglepetést rejtett.
Dsida Jenő: Zarándokút
(részlet)
Lassan húsvét hetébe fordulunk.
Krisztus már indul a Kálváriára.
Zarándokútban piros bogyó
és fájdalom mindenütt terem.
Korbácsütéssel ezer keresztet
hajszoltak már velem a hegyre,
ott állnak mereven a lángos éjszakában
s mégsem akarnak rájuk feszíteni.
Biblia – MK 16,1-8 –Jézus feltámadása
Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalómé illatszereket vásároltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák. A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. Egymás közt így beszélgettek: „Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. De az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely, ahová tették! De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek.” Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről.
Reviczky Gyula: Húsvét
Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben, mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámaszt az Isten-ember
Győzedelmesen!
Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső;
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő:
Gondoljon feltámadásra,
Mely örök leszen…
Feltámadt az Isten-ember
Győzedelmesen
Oldal ajánlása emailben
X